A Föld fejlődésének fenntarthatóságához maga az építészet is hozzájárulhat a maga eszközeivel. A bioépítészet előtérbe helyezi a természetben megtalálható anyagokat, illetve olyan anyagokat használ, amelyek gyártása, előállítása kevés energiát igényel, s kevés környezetszennyezéssel jár. Fontos az is, hogy az egyes épületek kevés, és lehetőleg megújuló energiát hasznosítsanak, a káros anyagok kibocsátása alacsonyan maradjon. Ha pedig az épület elbontásra kerül, a kibontott anyagok ne terheljék a környezetet.
Egyre többet hallani az ökoház és bioház kifejezéseket, valamint az ehhez kapcsolódó környezetbarát szemléletről. Általánosan elfogadott definíció azonban nem létezik, ami meghatározná, hogy mitől válik ökoházzá vagy bioházzá egy épület.
Sokszor piaci érdek is motiválja a címkézést, hiszen egy-egy anyag, berendezés, illetve az elkészült ház drágábban értékesíthető, ha azt „bio”-nak minősítik, s ekként hirdetik. Bár működnek olyan elismert intézetek, amelyek a felhasznált építőanyagokat minősítik, ezek nem általánosan elfogadottak. Az építőanyagokon túl pedig még számos tényező befolyásolhatja saját szubjektív értékítéletünket. Cikkemben azt járom körül, hogy mitől minősülhet ökológiai szemléletű, környezettudatos épületnek lakóhelyünk.
Az építkezés előtt állók sokfajta építési anyaggal találkozhatnak, a hétköznapitól az egészen különlegesig. A tégla és ytong mellett reneszánszát éli a hagyományos vályog és fagerenda, s megjelennek új, különleges megoldások a könnyűszerkezettől, a polisztirol elemekbe töltött betonig. A különlegesnél is különlegesebb a papírbeton, mely - ahogy sok más útkereső megoldás - Amerikából származik.
