 | Kategória |  | |
| Téglajárda – egy út, a Feng-Shui kerthez | |
|
| Szerző: | | |
Megjelenés: | 2010-04-02 | |
Állapot: | | |
|
| |
|
 Túlhajszoltak vagyunk. Úgy érezzük, elrohan mellettünk az élet. Próbáljuk utolérni, hajszoljuk azokat a dolgokat, amelyekre semmi szükségünk nem volna, ha nem hajszolnánk őket. „Praktikus” életet igyekszünk élni, megtakarítani az időt, miközben nem vesszük észre, hogy ennek ára éppen az egyre kevesebb időnk.  A Feng-Shui,mint az ősi kínai geomancia tudománya, sokakban visszatetszést kelt. Elsősorban azért, mert a mai, fogyasztócentrikus világunk tucatbóvlijaival szemben, a természettel való harmóniát, a tartós értékek megbecsülését hirdeti. Emlékeinkben élünk igazán teljes életet, s jaj annak, akinek nincsenek féltve őrzött ereklyéi nagyszüleitől, kedves barátaitól, de akár saját magától is. Ez még nem jelenti a tárgyak kultuszát, inkább – mint modern kapcsolat – a régi tárgyak „adathordozó” jellegét domborítja ki. Az emlékek idővel elhalványodnak, s ha nincs aki, ami ismét felelevenítse őket, elkopnak, köddé válnak.  A kövek emlékébresztőek. Ahol járok, onnan mindig hozok magammal egy szép követ, s később, ha kezembe fogom, felébrednek bennem a szép emlékek. S a szép emlékek sokkal fontosabbak, mint a napi kellemetlenségek. Egy ízléssel megépített, szép, terméskövekből készített járdának, terasznak nemigen akad párja a kertben, hacsak nem egy kedves, melegszínű téglajárda. És egy kedves téglajárdát te magad is megépíthetsz magadnak, s ez a te szemedben egyedivé, felbecsülhetetlen értékűvé emeli.  Nem kell hozzá más csak néhány bontott tégla, sóder és jókedv. No meg egy ásó, egy lapát… no de ez kertészeknél amúgy is akad. Először találd ki, hol szeretnéd építeni, merre menjen, milyen vonalvezetéssel. Érdemes rászánni az időt, hogy - csak úgy, a földre rakva – „kirajzold a kertben néhány téglával az út kontúrjait. Ha nem muszáj, ne legyen nyílegyenes. A kanyargós utacska hangulatosabb, bár kétségtelen, hogy egy kicsit bonyolultabb megépíteni.  Ha a lerakott kontúr alapján tetszik a vonalvezetés, tűzködd ki levert botocskákkal, karócskákkal az utat. Érdemes a szélességét úgy meghatározni, hogy egész téglára jöjjön ki, ne kelljen annyit vágni. Egy hosszabb lécre szigetelőszalaggal rögzített vízszintezővel – hacsak nincsen másfél-két méteres libellád - határozd meg, merre lejtsen. A lejtés fontos, mert ha meg tud állni a víz a járdán, egy év alatt szétfagyhat az egész. A lejtés szintjelöléseit újabb, az úttól 20-30 cm-re eső kis karókon helyezd el, pl. rájuk kötött madzaggal. Erre azért van szükség, mert az út kontúrját jelző karókat ki fogod ásni.  Ugyanis most elkezdünk ásni. Kialakítjuk a tükröt. Ez egy olyan, lemélyített, közel sík terület, amely a tervezett út vonalvezetését követi, és az út tervezett magassága alatt van, mintegy fél téglányit. Ez kb. 4 cm. (Rakhatod a téglákat élére is, így kopásállóbb lesz a járda. Persze így sokkal több tégla kell hozzá… Ekkor két-három centivel kell lejjebb mélyíteni a tükröt, az élére állított tégla magasságához képest.) A szélekre, élére állított téglából keretet szoktam építeni, ezért az ásás során a peremet eleve nagy gonddal alakítom ki. Így az mindjárt megtámasztja abból az irányból a szegélytéglákat. Ezért a tükör oldalait ennyivel mélyebbre kell ásni.  Most sódert kell beleszórni, s lehúzni úgy, hogy a simított felületre rakott téglák pontosan a kívánt magasságban legyenek…. Nekem jól bevált módszer, hogy lerakok két 40-es zártszelvény darabot, s a közöttük lévő területet egy léccel szépen besimítom, ütögetem. Aztán a vasakat egyenként tovább-továbbrakom. Én úgy szoktam rakni, hogy a már lerakott téglákra térdelek egy hullámpapíron, s onnan rakom a továbbiakat. Így nem járkálom össze a lesimított sódert. Érdemes legalább ketten rakni a járdát. A legfárasztóbb ugyanis, hogy a térdelésből állandóan fel kell állni az újabb téglákért. Megaztán, ha van kihez szólni munka közben, esetleg meginni vele egy ksifröccsöt, az mind-mind emlékeket épít bele a téglajárdába. Ezek az emlékek majd sok-sok év múlva lesznek fontosak. Talán nem is nekünk, hanem az unokánknak. „Ezt a járdát a Papa építette, a cimborájával. De szerette a kisfröccsöt az öreg! Tényleg, milyen rég jártunk a sírjánál…” | | Bejelentkezés | | |
| Hirdetések | | |
|
