Múlt hétvégén lementünk a Balatonra az egyik barátunk nyaralójába. A csomagolás nagy részét most is egyedül csináltam (így szoktuk), de azért mindenki fokozatosan hozzátett valami az egyre növekvő csomaghegyhez.

Ahogy pakoltam, az 1 éves kislányom egyszercsak megjelent az ajtóban egy csomag Zewa WC papírral. A helyzet komikussága ellenére a javaslat jó volt, kikészítettem a bejárati ajtóhoz, hisz több napra mentünk, kelleni fog a toalettpapír. Vissza a pakoláshoz. Mire kettőt fordultam, a Zewa-csomag tartalma megcsappant. Nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a dolognak, bár sejthettem volna, hogy a nagy csend mindig gyanús.

Először, csak egy bontatlan WC papírtekercsre bukkantam rá, majd egy letekert gurigára. Végül, egy Zewa WC papír múmia-féleség jött velem szemben a folyosón, mintha ez lenne a leghétköznapibb dolog, ami történhet. A strapabíró Zewa WC papír jól bírta a kiképzést, ha több rétegben tekerik fel a gyerekek magukra, pulóver-pótlónak is kiváló lenne. Kislányom nemigen zavartatta magát, ment tovább a dolgára, utána a nagyobbik, aki még nem fejezte be az alkotást.

A toalettpapír kiváló játéknak bizonyult gyermekeim számára, mindemellett bárhová mentek, levendula-illat kísérte őket. Ünneprontóként elkoboztam a bontatlan gurigákat és eltettem a helyükre. Nem sokkal később azonban újra előkerül a Zewa WC papír, mivel a nagy pakolásban és alkotásban csak egy dolgot felejtettünk el: hogy idehaza is szükség lehet rá, amíg el nem indulunk.