Természetvédők és lelkiismeretes kertépítők hívják fel rendszeresen a figyelmet arra, hogy mennyire irracionális területfoglalás zajlik napjainkban, amit főleg a kertes házak lakói követnek el. A zöld felületek egyre nagyobb mértékben tűnnek el a ma divatosnak és praktikusnak kikiáltott burkolási módszereknek „köszönhetően”. Egyre több a beton, a járólap és a murvával leszórt udvar, és ezzel párhuzamosan kevesebb az élővilág számára alkalmas élettér, ami komoly veszélyeket rejt.

A műfű telepítésével sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy  megtartották a zöldfelületet, azzal viszont nem számolnak, hogy a műfüvesítés révén az addig ott élő állat- és növényvilág teljes mértékben kipusztul.

A műfű nem termel oxigént, sőt elzárja minden növényi élet számára az utat, cserébe némi kényelemért, amit a műfű gondozásmentes tulajdonságai nyújtanak.

Az élő zöld területek csökkenésével kiszorul a vitathatatlanul hasznos, sőt létfontosságú rovarvilág is a területről, a rovarok hasznát pedig szintén nem szükséges részletezni, mindannyian ismerjük. Eltűnésükkel a tápláléklánc alapja sérül, természetesen a hiány ezt követően minden szinten jelentkezik.

Érdemes a beporzást végző rovarokról is említést tenni, akik szintén egyre kevesebb mézelő növényt találnak ezekben a műfűvel borított zöld sivatagokban, és itt nemcsak konkrétan a méz mennyiségének csökkenéséről beszélünk, hanem minden olyan gyümölcsről is, melynek beporzását rovarok végzik.

A gyümölcs pedig ugye a kiegyensúlyozott táplálkozás alapja, melynek bő fogyasztására a szakemberek rendszeresen felhívják figyelmünket.